… vagy legalábbis nagyon sokat fogsz fejlődni több nyelvi készség terén.
Apropó! Te mennyi időt szánsz hetente a hallott szövegértésed fejlesztésére? A legtöbb nyelvtanuló sajnos túl keveset! Pedig alapvető fontosságú (lenne)! Ha csak erre fordítjuk hetente a nyelvtanulásra, nyelvgyakorlásra dedikált időt, már megérte.
(Tudom, ezzel a kijelentésemmel most szembe megyek a saját érdekeimmel mint nyelvtanár, de a tanítványaimnak sem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy mennyire nagy jelentőséggel bír, hogy már a kezdetektől fogva rendszeresen autentikus szövegeket hallgassunk anyanyelvi beszélőkkel.)
Nyilván a másik három készség (olvasott szövegértés, írás, beszéd) fejlesztése sem elhanyagolandó. Ám nem szabad alulértékelni a hallás utáni értés jelentőségét. Nem csak a kiejtés fejlesztése miatt, ami a leglogikusabb mellette szóló érv, hanem a nyelvtani struktúrák könnyebb befogadása miatt. Hallgatás közben ugyanis „hozzászoktatjuk” a fülünket és az agyunkat is az olasz szövegek ritmusához, hanglejtéséhez, dallamához, valamint a helyes nyelvtani szerkezetekhez. Ha sokszor hallunk egy-egy kifejezést vagy mondatot, előbb-utóbb automatikusan helyesen fogjuk alkalmazni őket beszédben is, hiszen eleve helyesen fog a fejünkben hangzani az adott szerkezet, kimondva rögtön meg tudjuk állapítani, hogy jó-e vagy sem.
Na de mit és hogyan hallgassunk? Az első kérdésre könnyebb a válasz: lényegében bármit, ami érdekel bennünket. Legyen az a kedvenc számunk vagy egyik hobbinkkal kapcsolatos YouTube video, podcastek, filmek, sorozatok, és a végtelenségig lehetne folytatni a sort.
A másodikra már kicsit bonyolultabb felelni. Kétféle hallgatási módszer létezik ugyanis, és mindkettő egyformán fontos. Az egyik a passzív hallgatás, amikor csak úgy kedvtelésből, össze-vissza hallgatunk bármit, amolyan „háttérzajként” vagy legalábbis nem teljes koncentrációval, például vezetés vagy házimunka, esetleg valamelyik tömegközlekedési eszközön való utazás közben. A másik pedig az aktív hallgatás, amikor teljes figyelmünkkel az adott szövegre koncentrálunk, és közben semmi mást nem csinálunk. Megpróbáljuk a szavakat kisilabizálni, és a lehető legtöbb dolgot megérteni a szövegből.
Az előbbi sokat segít a kiejtés fejlesztésében, a nyelv dallamának, ritmusának magunkévá tételében. És abban, hogy egy-két szót elcsípve, megpróbáljuk kihámozni a mondanivaló lényegét. Kezdőként amúgyis sokszor találjuk magunkat ilyen helyzetben, amikor a kihallott néhány szóból kell kikövetkeztetnünk, hogy mit is akar mondani a beszélgetőpartnerünk. Passzív hallgatásra érdemes dalokat, videókat, podcasteket választani.
Utóbbi pedig fejleszti a szókincsünket, segíti a nyelvtani szerkezetek elsajátítását és automatikus használatát a kommunikáció során. Aktív hallgatásra ajánlom a kurzuskönyvek tudatosan felépített hanganyagainak hallgatását, illetve haladóbb szinten bármit, amit hallgatás közben, után alaposan kielemzünk. Először a globális szövegértésre koncentrálunk, azaz a lényeg megértésére, többszöri meghallgatás után pedig belemerülhetünk a részletekbe is.
Kezdetben javaslom, hogy a hallgatással egyidőben olvassuk is a hallott szöveget, ez nem „csalás”, hanem pont abban segít, hogy megtanuljuk „kihallani” az egyes szavakat. Ezzel a módszerrel egy idő után nem fog úgy tűnni, mintha összefolyna a szöveg.
A későbbiekben pedig fokozatosan azt fogjuk tapasztalni, hogy a szöveg olvasásának elhagyásával is egyre jobban értjük azt, amit hallgatunk éppen.
Hogy konkrétan mit érdemes hallgatni, és hol találunk hasznos szövegeket, azt egy későbbi posztban fogom majd leírni.
